Az élet viharai egymás után jönnek - mennek,
ingoványos mocsárban állva egyszer tönkre - tesznek.
De miért kell addig várni,
az önsajnálatban dagonyázni?
Lépj át a másik útra,
a reménytelenséget dobd a kútba!
Mert biztos alapon állva,
szívedben feltör a hála;
lábad nem inog meg többé,
a reménység él benned örökké!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése