Az élet TŐLE van!
Már az anyaméhben gondunkat viselte,
formált minket tudtunkon kívül.
A legjobb dolog, hogy úgy jöhettünk a világra,
hogy családunk szeretett minket,
mert ajándék voltunk az életükben.
Mi vajon megbecsüljük ezt az ajándékot,
az őszinteséget amivel születtünk,
a tehetségünket, ami bennünk van,
az ÉLETÜNKET?!
Még mindig ajándékok vagyunk
családtagjaink számára?!
Vagy átokká váltunk a világ fertőzöttségét felvéve?!
Hazugság, harag, megnembocsátás, kapzsiság,
tiszteletlenség, énközpontúság..
Le tudunk ezekről mondani?
Vagy a világ erősebb nálunk, és megyünk az árral?!
Azt adjuk amit kapunk, vagy még annyit se..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése