"Ide figyelj,
odahaza volt nekünk a kertben egy magas diófánk.
Nehéz volt rá fölmászni, a törzséről visszacsúsztam,
mindig lehorzsoltam a térdem.
De én nagyon szerettem a fa tetején üldögélni,
egy nap többször is fölmásztam rá.
Aztán egyszer a nagyanyám meglepett egy kislétrával,
odatámasztotta a fa alá,
kényelmesen fölsétálhattam rajta, akár a lépcsőn.
Néhányszor kipróbáltam, aztán bevittem a kislétrát a fészerbe.
Szegény nagyanyám nem értette, de te érted, ugye?"
(Janikovszky éva)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése