"A vén diófa áll magában,
lombja sárgul, barnul - majd lehull.
Termése szívja még erejét,
majd a dió is a földre hull.
Avar és termés ott lent is eggyek,
mig fel nem szedik szorgos kezek.
Elválnak ekkor, zörrenve köszön a levél:
légy jó, ízletes, pici dió!
(...)"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése