"Lehet, hogy többé már vissza sem jövök - ha nem talállak, ha nem beszélhetek veled,
ha nem mondod, hogy éljek tovább a kedvedért, a szívedért, a gyönyörűségedért, a szerelmedért...
Ha nem lelem fel a hangodban a reggeli falevelek illatát,
a kezed szorításában az álom ölelését és a szemedben a fényt, amely a kelő napé,
amint fénylő, fehér kócsagmadarakat küld előre a borongós felhők közé,
míg alant hidegen, szigorúan hullámzik az éjszakai tó."
(Krúdy Gyula)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése